Amikor egy nap nálad vannak a szüleid, és nem találják meg a crossdressinghez szükséges holmijaidat, az egy jó nap volt...
Mostanság mindenfélét kérdezgetek (és még fogok is kérdezgetni), magamról viszont nem írtam. Azért nem írtam, mert nincs semmi változás. Pornómentes és transznemű erotikában gazdag periódusok váltogatják egymást. Néha több hétig kibírom maszturbálás nélkül, hogy aztán megint egy teljes hétig fetrengjek a mocsokban.
Az elmúlt hónapokban egy alkalommal öltöztem át, és nagyjából hoztam is a jelenlegi legjobb szintemet. Ami persze semmire sem elég, hiszen egyáltalán nem vagyok szép lány. Sajnálom, hogy soha nem tudom meg, hogy mit lehetett volna kihozni belőlem akkor, amikor még nem lepett el az a csomó tesztoszteron serdülőkoromban. Ráadásul mostanság az edzést is keményen nyomom, amitől a megjelenésem egyre férfiasabb.
Már egy hónapja nem öltöztem át, és egyáltalán nem hiányzik. Abban viszont egyre biztosabb vagyok, hogy biszexuális vagyok. Néha a passzív szerepre is vágyom, most viszont csak az aktív szerep érdekel. Még mindig nem vagyok 100 %-ig biztos abban, hogy ezt a vágyamat valaha is meg fogom élni, azonban egy életen keresztül nem menekülhetek el önmagam elől. A szolgáltatók között időnként akad egy-egy, aki jobban érdekel, de aztán kijönnek pár újabb és kevésbé jól sikerült képpel, vagy jobban utánanézek az adott jelöltnek, és máris elillan a vágy. Abban is gondolkodom, hogy megpróbálok megismerkedni egy hozzám hasonló, csak nálam sokkal csinosabb crossdresser lánnyal vagy egy transznemű lánnyal. Azonban miért sikerülne, ha a "hagyományos" lányoknál kudarcot vallottam? Ne feledjük, sokkal kisebb a merítési lehetőségem, hiszen az elfogadható külsejű XY kromoszómájú lányok listája igen kurta.
Mindenesetre régi vágyam, hogy úgy szeretkezzek, hogy az aktusért ne kelljen anyagi ellenszolgáltatást nyújtanom a partneremnek. Egy nap ez is el fog jönni, abban viszont nem vagyok biztos, hogy ez az aktus a szó klasszikus értelmében véve heteroszexuális lesz.
A következő napokban mégis erőteljesen ábrándoztam arról, hogy milyen jó lenne végre ismét átlényegülnöm Zsófivá. Nem könnyítette meg a helyzetemet, hogy a szüleim nyáron a ruhatáram nagy részét kipakolták. Az volt az ürügy, hogy a ruhatár a több éve elköltözött nővérem tulajdonát képezi, akinek nyilvánvalóan nincs szüksége az elhordott ruhadarabokra. Anyám érvelése az volt, hogy az a sok ruha csak foglalja a helyet a szekrényemben, és valamiért nem akartam pont most előhozakodni neki azzal, hogy időnként szeretem női ruhában múlatni az időmet.
Mindössze az egyik fiókban elrejtett női készletem (paróka, fehérnemű és sminkcuccok) és a szennyesben tartott két női ruhadarabom maradt. Hétközben még nem igazán értem rá arra, hogy elővegyem őket, szombaton viszont már semmi akadálya nem volt. Ekkor persze megint lefoglaltak a shemale lányok és a youtube-on fellelhető gyönyörű crossdresser és transz lányok.
Következő délután is transznemű/crossdresser lányokat nézegettem a neten. Irigy voltam rájuk, mivel nem tudok megközelítően sem olyan jó nő lenni, mint ők. Aztán este tettem egy próbát. Rendesen kisminkeltem magam, majd felvettem a női fehérneműimet és a parókámat. Utána addig fényképeztem magam, amíg bírta az akku. A végére egészen belejöttem, és a beállításokkal és a hajammal is sokat szórakoztam. Jobb volt, mint bármelyik vasárnap esti film...
A végeredmény? Persze nem voltam olyan szép, mint a rutinos CD-k vagy éppen a hónapok óta hormonokon élő transzlányok, azonban magamhoz képest egészen csinos voltam.
Gyakran kérdezgetik otthon, hogy mit szeretnék, és általában azt mondom, hogy semmit. Pedig igenis vannak vágyaim, azonban ezeket senki mással nem oszthatom meg. Magammal azonban igen, így most szárnyalni fog a fantáziám.
Szeretném megtudni, hogyan néznék ki nőként, ha egy sminkes csaj kezei közé kerülnék. Imádnám, ha egy szép lány nézne vissza rám a tükörben.
Szeretnék annyi alkalommal női ruhába bújni, amilyen gyakran csak lehetséges, és azt is szeretném, hogy emiatt ne legyen bűntudatom. Szeretném annyira megtanulni a sminkelést, hogy én is képes legyek csinos csajjá átalakítani magam.
Szeretnék lefeküldni egy shemale lánnyal. Ha tudnám, hogy biztonságos, beengedném a farkát az ánuszomba, ha pedig nem annyira, akkor csak én dugnám meg őt, és persze leszopnánk egymást.
Szeretném megtanulni az ánuszom kényeztetését. Vennem kellene egy segédeszközt, amivel gyakorolhatnék. Utána a shemale lánnyal való szexeléshez is bátrabban fordulhatok hozzá.
Egyedül is elvagyok, de ha már mindenáron társra lenne szükségem, talán egy transzszexuális csajt kellene választanom, mert némelyik nagyon csinos, és nincsenek úgy elszállva maguktól, mint a született nők.
Hogy mit szólna mindehhez a környezetem? Hát igen, ez mind csak vágy és álom… Sajnos a valóságban nem tehetek mást azon kívül, hogy irigykedve nézek rá azokra a crossdresserekre és transzszexuális lányokra, akik megmutatják, hogy igenis lehetséges az, hogy egy fiú gyönyörű nővé változik.
A családommal kirándultam egy olyan vasárnapon, amikor meglehetősen rózsaszín, női szemmel láttam a világot. A kocsiban kínos volt, amikor szóba került egy transznemű csaj édesanyám középiskolájából. Egy percen keresztül kellett hallgatnom a gusztustalan transzfób megjegyzéseket. Ismét meggyőződhettem arról, hogy mibe kerülne számomra az, ha a családomból felfedezné valaki, hogy nem konvencionális a nemi identitásom. Igen, kitagadnának.
Estére egyedül maradtam, és ha már így alakult, divatbemutatót tartottam. Hat különféle felszerelésben fényképeztem le magam, ami egy átlagos crossdressernek nem nagy szám, nekem mégis ez volt az első ilyen alkalom. A női ingekkel és felsőkkel volt némi problémám (mivel nem az én magasságomra és testsúlyomra tervezték őket), de egyet sem tettem tönkre. Ekkor találtam rá a lila póló és hosszú virágos szoknya kombinációjára, ami aztán a kedvenc "hétköznapi" női felszerelésem lett. Másfél óráig tartott a bemutató, majd az aktuális focimeccs utolsó egy óráját is nőként szurkoltam végig.
Mivel semmilyen fejlesztéssel nem rukkoltam elő az elmúlt alkalmakhoz képest, így továbbra sem voltam csini, de ez a legkevésbé sem érdekelt. Egyszerűen csak élveztem, hogy nőként végezhetek amúgy teljesen hétköznapi tevékenységeket, mint például a vacsorázás vagy a tévénézés. Még az ágyba is zöld szoknyában és egy lila női pólóban mentem, de egy óra alvást követően úgy döntöttem, hogy az álmomat inkább férfiként folytatom.
Ezúttal a zöld ruhácskámban voltam. Most már a melltartóm is sokkal könnyebben feljött. Ezúttal nem nézegettem magam a tükörben, hanem egyszerűen csak élveztem, hogy lány lehetek. Közben a nemi identitásomat kutattam. Akkor arra jutottam, hogy a nemi identitásom a genderqueer vagy genderfluid kifejezéssel írható le a legjobbam. Ezt azt jelenti, hogy több nemi identitásban is jól érzem magam. Ha transzszexuális lennék, akkor csak nőként érezném jól magam, márpedig a legkevésbé sem ez a helyzet. Igazából férfiként is nagyon jól érzem magam, és nőként is. Ha úgy alakulna, akkor is jól érezném magam, ha heteroszexuális férfiként kellene leélni az életemet, és akkor is, ha párkapcsolatban élő leszbikus nőként. Időnként ahhoz van jobban kedvem, hogy férfiként viselkedjek, máskor pedig előjön belőlem a lány. Kaptam egy kis segítséget az egyik témával foglalkozó oldalról, így arra jutottam, hogy egy heteroszexuális genderqueer férfi vagyok, aki az aktuális nemi érzetétől függően maszkulin vagy feminim.
Aztán azon gondolkodtam, hogy az lenne a jó, ha azt viselhetnék, amihez éppen kedvem van. Ha éppen Zsófinak akarnám szólítani magam, és női ruhában szeretnék dolgozni, akkor megtehetném. Az a baj, hogy a napom nagy részét muszáj férfiként leélnem, és csak a szabadidőm egy részében élhetem meg a nőiességemet.
A munkám, és a csak kizárólag férfiként végezhető szabadidős tevékenységeim miatt meglehetősen kevés ideig tudok egyhuzamban nőként élni még akkor is, amikor szabadon megtehetném. Ezúttal is nagyjából három órát töltöttem nőként. Természetesen kipróbáltam a cipőmet is. Szerencsére nem okoztam kárt magamban.
Annyi plusz tapasztalathoz jutottam ezen az este, hogy a paróka melegben izzasztó tud lenni. Tisztelet és megbecsülés illet minden hosszú hajú nőt: ha másért nem, hát azért, mert vállalják a sok vesződséget, csak azért, hogy tetszhessenek a férfiaknak.
Továbbra is fantáziáltam arról, hogy kimegyek egy „transzihoz”, de aztán letettem róla, legalábbis egyelőre. Az egész életen át tartó potenciális bűntudat tartott vissza. Ugyanis némi női ruha vagy egy kis shemale pornó ártatlan gyerekcsíny egy transzi megdugásához képest.
Aztán eljött a hétvége. Ezúttal már délelőtt átalakultam Zsófivá. Nagyjából két órán át maradtam úgy, miközben teljesen hétköznapi tevékenységeket folytattam. Például még álláskeresési tevékenységet is végeztem. Utána átvedlettem shemale kedvelő férfivá, így délután kettőre már hat recskázáson voltam túl. Már elégedett lehetnék azzal, ha megmaradnék kizárólag a shemale pornó mellett. Ez esetben legalább nem lenne gond a nemi identitásommal.
Abból próbáltam erőt meríteni, hogy mindössze 2 órát töltöttem nőként, pedig az egész napot is úgy tölthettem volna. Magyarán erős férfi identitással rendelkezem. Még a mostani sok átöltözés mellett is férfiként éltem le életem 99,7 %-át az utóbbi egy évben, pedig szabadidőmben akkor öltözöm át, amikor csak akarok. Úgy véltem, hogy a jövő feladata az lesz, hogy ezt a 0,3 %-ot elimináljam…
Tisztább időszakaimban arra gondoltam, hogy a problémán hormonális eredetű. Úgy éreztem, mintha egy hónapos ciklusaim lennének. Úgy véltem, ha minden hónapban kivédekezek pár napot, akkor utána egy darabig biztonságban vagyok. Három hónapot sikerült is kihúznom átöltözés és shemale pornó nélkül (igaz, egyet csak youtube-os átalakulási videókkal), de nyárra összeomlott a védekezésem. Éppen úgy, ahogyan a spanyoloké a hollandok ellen azokban a napokban.
Már megint nem hagytak nyugodni a vágyálmaim. Már-már azt fontolgattam, hogy egyszerűen hagyom, ha át akarok öltözni vagy éppen shemale pornót akarok nézni. Ezekkel úgyis elvagyok három napig, utána pedig végre úgy tudnám élni az életemet újabb egy-két hónapon keresztül, mint bármelyik normális férfi. Így viszont, hogy nem élem meg ezen vágyaimat, így csak hosszú napokig ábrándozom ezen dolgokról, ami szinte semmivel sem egészségtelenebb annál, mintha meg is tenném őket.
Aztán a változatosság kedvéért a szüleimtől csórtam el némi, már régen nem használt fehérneműt (egy melltartót és két bugyit). Nem is tudom, miért tettem, hiszen így is volt már elég női fehérnemű a ruhatáramban. Talán a potenciális lebukás izgalma miatt? Mindenesetre kellemetlenül éreztem magam, amikor a búcsúzkodásnál a szüleim homofób megjegyzéseit kellett hallgatnom. Ha tudták volna, mire készültem, talán ki is tagadnának.
Végül este öltöztem át. Többnyire egy lila póló és a virágos szoknya volt rajtam, emellett természetesen a parókám is újra bevetésre került. Zsófi is aktivizálta magát, például egy éjszaka alatt kapott 12 társkereső levelet. Készítettem hátsó alakos képeket is magamról, amiket feltettem különféle oldalakra. Ezúttal nem különösebben zavart, hogy nem vagyok dögös. Délután még irigykedtem a tévében látott dögös csajokra, mert soha nem leszek olyan csinos, mint ők. Az este későbbi részében néztem egy kis shemale pornót és átalakulási videókat. Három órán át éltem nőként ezúttal.
Már az is komolyan felmerült bennem, hogy igénybe veszem egy „transzi” prostituált szolgáltatásait. Biztos voltam abban, hogy nagyon élvezném a szexet, azonban abban is biztos vagyok, hogy utána olyan, hosszú távon is fennmaradó bűntudatban lenne részem, ami miatt mégsem éri meg.
Még reggel is azon gondolkodtam, hogy az életemet alapvetően férfiként kell majd leélnem. Annak nem látom értelmét, hogy jóképű heteroszexuális férfiként átoperáltassam magam, és egy csúnya leszbikus nő legyen belőlem. Ennek úgy lehetett volna értelme, ha már legkésőbb 18-19 éves korban elkezdem a hormonkezeléseket, és 20-23 éves koromra megkapom a saját puncimat. Sőt, még akkor sem, hiszen transz nőként még nehezebb lenne lányt találni, márpedig a szexuális orientációm nagyjából egyértelműnek tűnik. A dögös shemale lányokat leszámítva, de végül is ők is lányok. Ráadásul szívesebben lennék bácsi később (és nem néni), amikor már nem annyira leszek szexuálisan vonzó.
Délután a szemétlerakónál találtam egy magassarkút, ami alig volt kisebb a méretemnél. Felvittem, és tudtam, hogy hamarosan élesben is ki fogom próbálni. A következő estét ismét lányként töltöttem el…
Az átöltözésem kudarca jót tett abból a szempontból, hogy immár nem vágytam az átöltözésre, azonban egyre nehezebben tudtam megbirkózni az éjszakánként rám törő „vágyképekkel”. A crossdreamer és crossdresser fantázáiám miatt küszködtem leginkább, de egy darabig el tudtam fojtani őket.
Aztán átestem egy kemény hajnalon. Öt óra után a fantáziálásaim miatt már nem tudtam tovább aludni, azt azonban meg tudtam állni, hogy megborotválkozzam. (Az átöltözés előtt mindig borotválkozom, mint minden rendes crossdresser lány.) Utána azon gondolkodtam, hogy biztosan túl kicsik a heréim (nem azok), majd bekapcsoltam a gépet.
Rámentem egy TS társkereső oldalra, és sokkolt, amit láttam. Ott volt az a „hatalmas lány”, akit lepattintottam az októberi randiról. Magyarán az illető transzszexuális. Már akkor feltűnt, hogy mély a hangja. Egyébként éppen azután regisztrált fel, hogy találkoztunk. Talán nem véletlenül.
Pár nappal az átöltözésem után találtam rá egy normál netes társkereső oldalon, miközben barátnőt kerestem. A csaj a képei alapján semmilyen mércével nem volt kiemelkedő, azonban egy korábbi pozitív tapasztalatom miatt (egy másik lány a valóságban jobban nézett ki, mint a képeken) bíztam abban, hogy elfogadható külsejű. Csakis egy dolog miatt féltem: attól, hogy a lány számomra vállalhatatlanul néz ki.
Pontosan ez volt a helyzet. Nem 75 kg volt, hanem inkább 100. Amikor feljött a mozgólépcsőn, egy hatalmas lány képe tárult elém. Nem pozitív értelemben. Az arca sem nyerte el a tetszésemet, a hangja pedig olyan mély, akár egy férfié. Mivel volt időm gondolkodni, erre is megvolt a tervem.
Elmentem vele a kedvenc lepukkant kocsmám felé. Valószínűleg azt hitte, valami drága vacsorára viszem, de hamar leesett neki, hogy nem így lesz. Rövid utunk során is feltűnt neki, hogy nem vagyok túl beszédes, amit nem is próbáltam cáfolni. Amikor leértünk, szinte sokkolta őt, hogy üres a hely. Megkérdeztem, hogy akkor nem jön le? Azt mondta, hogy lejön, csak még elmegy a mosdóba. Én megrendeltem a valóban üres kocsmában a sörömet, és vártam. Legnagyobb megkönnyebbülésemre soha nem került elő.
Nem az volt a baj vele, hogy férfinak született (ez akár még előnyére is válhatott volna), hanem az, hogy nem tetszett nőként. Én mindig is csak az igazán nőies nők iránt vonzódtam, legyen szó „igazi” vagy TS lányról.
Utána már arról is fantáziáltam, hogy ráírok egy dögösebb TS lányra (közben felfedeztem, hogy azért akadnak elfogadható külsejű XY kromoszómájú „fehérnépek” hazánkban is) a társkeresőn, mert ők talán nem olyan beképzeltek és válogatósak, mint eredetileg is nőnek született társaik.
Munka közben két dolog is kísértett. A zavart ösztönéletem még hagyján, de ez a társkeresős sztori már túl volt azon, amit képes vagyok feldolgozni. Márpedig erről nem beszélhettem senkinek, ugyanis akkor azt is el kellett volna mondanom, hogy TS társkeresőt néztem.
Egyszerűen muszáj volt megtudnom, hogyan festenék igazi nőként, teljes felszereltséggel. Szerencsémre az eredmény lesújtó lett, így biztos vagyok benne, hogy nem fogok a transzszexualizmus irányába menni. Sőt, abban is nagyjából biztos vagyok, hogy soha többé nem fogok átöltözni. Lehetetlen dögös lányt varázsolni belőlem hormonkezelés nélkül (talán azzal is lehetetlen), így márpedig nem érdekel az átöltözés. Soha többé nem akarok úgy a tükörbe nézni, hogy egy rusnya nőszemély nézzen szembe velem.
Persze, néha úgy gondolom, hogy jobb lett volna kislánynak születnem, de ez a hajó már elment. Még akkor lehettem volna jó csaj, ha már tizenévesen nekivágok a hormonkezelésnek, de ahhoz viszont mindig is túl heteroszexuális voltam, hogy ez bármikor is komolyan felmerüljön bennem. A valóságban egy felnőtt férfi vagyok, akit a lányok érdekelnek. Ráadásul, miközben nőként meglehetősen undorító vagyok, férfiként teljesen elfogadható a külsőm. Biztos vagyok benne, hogy az egyedülálló huszonéves férfiak felső 20 %-ába tartozom, ami azt jelenti, hogy ezen a területen semmi akadálya nincs annak, hogy hamarosan összejöjjek egy lánnyal. Amennyiben megszabadulok a nemiségemmel kapcsolatos problémáimtól (a folyamatos crossdreamer ábrándok, crossdressing és a shemale/TS lányok bámulása), akkor a mentális akadályok is megszűnnek.
Szóval úgy vélem, hogy önszántamból nem veszek fel többé női ruhát. Szerintem a crossdreamer hajlamaim is megszűnnek, ugyanis nem hinném, hogy ezek után, hogy láttam magamat nőként, valaha is szeretném magamat a női szerepbe képzelni pornónézés közben. A shemale vagy akár dögös TS lányok bámulása már problematikusabb dolog, ugyanis az ő megkefélésük vagy az, hogy felizgulok rájuk, még összeegyeztethető egy férfi életével. Az a férfi nem feltétlenül heteroszexuális, hanem „bicurious” vagy „pánszexuális”, de összeegyeztethető. Szóval meglehet, hogy a szexuális irányultságomban ezek a csökevények megmaradnak, de az is lehet, hogy nem. A lényeg, hogy a nemi identitásommal kapcsolatban nem lesz több problémám. Már nem 60 vagy 70 % vagyok férfi, mint az elmúlt években, hanem pontosan 100 %-ban. Ez a 30-40 % plusz hatalmas energiákat adhat nekem.
Már sokkal jobban érzem magam férfiként, mint két-négy nappal korábban. Újrakezdtem a pókert és az edzéssel kapcsolatos motivációm is visszatérni látszik. Mindennél jobban szeretnék lesmárolni egy számomra vonzó lányt, összejönni vele, és annyiszor kefélni vele, ahányszor csak bírok. Szóval éppen olyannak érzem magam, mint amilyennek egy egészséges 26 éves egyedülálló férfinak lennie kell. Lehet, hogy tévedtem, amikor megvettem a parókát. Akkor azt hittem, hogy ez a nővé válás folyamatában egy fontos lépés. Valójában lehet, ez inkább a férfivá válásomban volt az. Összesen 4700 forintot kellett költenem arra, hogy nő legyek. Ha ezután tényleg rendben lesz a nemi identitásom, akkor bőségesen megérte…